Természetföldrajzi jellemzés

A Zselici Tájvédelmi Körzet Somogy és Baranya megyékben a Dunántúli-dombság
nagytájon belül a Zselici kistáj északnyugati részén található. Geológiailag ókori kristályos és
átalakult kőzetekre rakódott középkori üledékek, majd újkori lazább tengeri üledékeket
borító lösztakaró jellemzi. Részben szürke, részben barna erdőtalajok borítják. Éghajlata
kissé hűvösebb és csapadékosabb a környezeténél, enyhe telű, szubmediterrán jellegű. A
hőmérséklet évi átlaga 10 °C körüli, az évi csapadékösszeg 700-800 mm. Tengerszint feletti
magassága átlag 200-250 méter, magasabb pontjai az északnyugat-délkeleti irányú Duna-
Dráva vízválasztó vonalon találhatók. Számos forrása és patak jellegű vízfolyása van.
Természeti értékeit jelentős mértékben jellegzetes erdőtársulásai adják nagyszámú
szubmediterrán flóraelemmel, s a hozzájuk kapcsolódó élővilággal.


A zselici táj kialakulása

A zselici táj jellegzetességét a széles, lapos dombhátakat borító, összefüggő erdőségek
adják. A települések többsége az átlagosan 200-250 méter tengerszint feletti dombok
lábánál futó patakok mentén létesült. A tájvédelmi körzet legkiemelkedőbb pontja, a keleti
részén fekvő 358 méter magas Hollófészek. Annak ellenére, hogy nem egy markáns
hegységről van szó, a Zselic élővilágának kialakulásában az éghajlati elemek keveredése a
legmeghatározóbb elem. Egyszerűsítve úgy jellemezhetnénk, hogy nyáron hűvösebb,
csapadékosabb nyugati, északnyugati légtömegek befolyásolják, télen mediterrán hatást
hozó légtömegek érkeznek, délről, délnyugatról. A tavaszi-őszi csapadékmaximumoknak is
köszönhető, hogy a Zselicben egyedülálló erdővadon alakult ki. A középkorban több kisebb
irtásfalu is megtelepedett, az emberek makkoltatással, méhészettel foglalkoztak. Az
erdőpusztulás felgyorsulását a német telepesek megjelenése okozta, akik magukkal hozták
a hamuzsír főzés tudományát, majd fokozatosan elterjedt a szénégetés és a gyorsfolyású
patakokra egyre több kis fűrészüzem is települt.
A tájvédelmi körzet jelentős értéket képviselő, változatos élővilágot rejtő erdővagyona 1976-
óta védett, mintegy 10.500 ha nagyságú területen.

Táji értékek

A zselici táj jellegzetes tájképét a széles, lapos dombhátakat borító, nagy, összefüggő
erdőségek adják. Kaposvár és Szigetvár között a mintegy 45 kilométer hosszú, többnyire
dombhátakon haladó, történelmi idők óta használatos földúton járva a távolság felét még ma is
szinte összefüggő erdőségben tehetjük meg. A zselici települések többsége a patakok
völgyeiben létesült, ahol a lakosság a környező nedves réteket kaszálta, a szántóföldek és
legelők pedig a lankásabb dombok lejtőin helyezkedtek el. A meredek, szabdalt felszínű
oldalakat az ember nem tudta megművelni, így azok napjainkig erdők maradtak.
Északról, a Balaton felől közelítve a Zselic dombvidéke hirtelen, meredeken magasodik fel a
Kapos folyó völgyéből. Délről közeledve a Drávasík alföldi jellegű tájából alig észrevehetően,
lankásan emelkedik ki. Ha nyugat felől érkezünk, akkor a belső-somogyi homokvidék enyhén
hullámos felszíne után a magasságkülönbségek hirtelen megnövekednek, határozottan
dombsági jellegű táj tárul a szemünk elé. Kelet felé a zselici erdők a mecseki erdőkkel
összefüggő erdőrengeteget alkotnak, a két tájegységet csak a Baranya-csatorna - észak felé
kiszélesedő, egyébként keskeny - völgye választja el egymástól. A Mecsek-hegységből nézve
széles, lapos, erdővel borított dombhátak jellemzik a Zselici-dombságot.
Jellemző tájképi elemek a meredek falú lösz-szurdokok, helyenként homokkőkibúvásokkal. A
települések közelében a régóta használt földutak lassanként löszmélyutakká alakultak. A
meredek löszfalak lepusztuló kőzetanyaga meszes konkréciókat, löszbabákat tartalmaz,
melyek a vízmosások alján megfigyelhetők.
Egyedi táji értékek a területen található gémeskutak, kőkeresztek, magányos idős fák és
fasorok, hagyományos rakodók, magtárak.


Növényvilág

A területen fellelhető különlegességnek számít az ezüsthársas bükkös erdőtársulás, mivel a
hűvösebb klímát, magasabb hegyvidéki régiókat kedvelő bükk a síksági-dombvidéki
ezüsthárssal közösen alkot erdőt, amely hazánkban egyedülállónak számít. Tavasszal, a
lombkorona összezáródása előtt virágos növények bújnak elő és megélénkül az állatvilág is.
A másik jellemző erdőtársulás a hűvösebb völgytalpakban és a szárazabb peremvidékeken az
ezüsthársas-gyertyános-tölgyes. Gyepszintjében jellemző a kisvirágú hunyor és a meténg.
Ahogy az ezüsthársas-bükkösben, úgy itt is megtalálható örökzöld növények a szúrós és
lónyelvű csodabogyók. Szinte mindenütt előfordul a pettyegetett tüdőfű és kis egyedszámban,
de szintén sok helyszínen találunk orchideákat.
A Dél-Dunántúl természetes növényzetében számos déli származású (illír, balkáni, atlantimediterrán,
pontusi-mediterrán és szubmediterrán) növényfaj él, ezek a növények adják a
Tájvédelmi Körzet jellegzetességeit. Ezeknek a fajoknak az elterjedési területe a Dél-
Dunántúlon éri el északi vagy keleti határát, északabbra és keletebbre már nem, vagy csak
elvétve fordulnak elő. A kelet-alpesi és a nyugat-balkáni (illír) növényvilág nyugat felől érkező
fajai például a zalai bükköny, a kakasmandikó és a nyugati csillagvirág; csak a dombvidék
nyugati pereméig terjed a kelet-alpesi erdei ciklámen. A kelet-balkáni és dél-erdélyi (ún.
dacikus) növényfajok ezzel szemben délkelet vagy kelet felől, a Mecseken vagy a Villányihegységen
keresztül érkeztek a Zselicbe, ilyenek például az örökzöld csodabogyók, a
pirítógyökér, a kispárlófű.
A Zselicben jelenlegi ismereteink szerint a védett növényfajok száma 67, ebből a Tájvédelmi
Körzet területén bizonyosan vagy valószínűsíthetően előfordul: 52 faj.

Védetté nyilvánítva: 6/1976. OTVH. hat.
Védett terület nagysága: 10.500 ha



Zselici Csillagoségbolt-park

Egyre kevesebb hely található a Földön és Magyarországon is, ahol a sötét éjszakai égbolt
természetes állapotában megmaradt – ezek egyike a Zselicség. Hogy ez a kedvező állapot
hosszabb távon is fenntartható maradjon, a Zselici Tájvédelmi Körzet területén - Európában
elsőként – a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség (International Dark Sky Park) alapította
csillagoségbolt-parkot alakított ki a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága és a Magyar
Csillagászati Egyesület. A park területéről felhőmentes, holdtalan éjszakákon szabad
szemmel is több ezer csillag látható. Derült nyári éjjeleken a Tejút derengése jelent
meghatározó látványt. Tavaszi estéken naplemente után, illetve őszi hajnalokon napkelte
előtt megpillantható a bolygóközi porról visszaverődő napfény, az állatövi fény. Több,
könnyen elérhető pontja van a Csillagoségbolt-parknak, ahol zavaró fényektől távol
figyelhetjük meg az égbolt csodáit. Rendszeresek az éjszakai csillagnéző túrák, melyeknek
időpontjai megtalálhatók a http://www.astro-zselic.hu/ honlapon is.