Egyetlen régi szarvasmarhafajtánk, amely több száz éve van Magyarországon. Eredetét három elmélet adja meg, amelyek tökéletesen nem bizonyítottak még:

- Árpád vezér magyarjai hozták a Kárpát-medencébe (Hankó 1952), ezt azonban az ásatások nem bizonyítják.
- A népvándorlás késõbbi hullámai, avagy egy Dél-Európából történõ import révén került ide késõbb, a 13-14. században (Bodó 1968).
- A középkori magyar királyok idején itt helyben tenyésztették ki az õstulok domesztikációja révén (Jankovics 1967).

Fontos megjegyezni, hogy ez a három elmélet nem zárja ki egymást, mindegyikben lehet igazság. Nagyon valószínû viszont, hogy nem került ide sehonnan sem készen ez a fajta, hanem itt tenyésztették ki, tehát valóban hazánkban "õshonos" fajtáról van szó, másrészt az is kétségtelen, hogy azok közé a fajták közé tartozik, amelyek legjobban emlékeztetnek a szarvasmarha egykor vadon élt õsére, az õstulokra. A témát vitató konferencia (A magyar szürke marha eredete 2000) résztvevõi nem tudták kizárni a fajta Árpád-kori jelenlétét sem, noha a hosszú szarvak eredete, génimport vagy szelekció révén, továbbra is homályban maradt. Semmiképpen sem lehet kizárni az õstulokkal való keveredést addig, amíg létezett ez a vad állatfaj a Kárpát-medencében, noha ennek végsõ pontja vitatható. Az õstulokkal való kapcsolat a fajta renoméja szempontjából nagyon fontos megállapítás.

A 18-19. századig fontos exportcikk volt ez a fajta. Lábon hajtva eljutott egészen Nürnbergig is. A német városokban olyan sokra értékelték, hogy nem volt szabad a mészárszékekben más húst kimérni, amikor a magyar gulyák megérkeztek.

A gazdasági és természeti viszonyok alapvetõ megváltozása véget vetett ennek az aranykornak. A szívós és erõteljes fajta ettõl kezdve nagyon jól megtalálta viszont a helyét a gazdasági életben mint nagy értékû ökröket elõállító marhafajta. Voltak Erdélyben olyan gazdák, akik a teheneikkel dolgoztak és a tinókat Csehországba adták el (Bodó és mtsai 1996).

A második világháború után a gépesítés fejlõdésével többé már nem volt szükség ökörre, ezért a létszám nagymértékben csökkent és az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a mélypontra süllyedt. Ekkor hazánkban a vegyes hasznosítású magyartarka fajtát tenyésztették A vegyes hasznosításban a magyar szürke nem volt versenyképes gyengébb tejtermelése miatt. Az ötvenes évek végén a hivatalos irányzat keresztezésre ítélte a fajtát, elsõsorban a szovjet eredetû kosztromai fajtával kellett volna keresztezni. A keresztezést a Hortobágyi és a Hosszúháti Állami Gazdaság kezdte végezni. Ez a keresztezés sem bizonyult versenyképesnek már az akkori követelmények szerint sem. Ez a fajta volt viszont az elsõ háziállatfajta, amely Magyarországon hivatalosan is védelem alá került.

A tenyésztés irányításáért az OMMI vezetése mellett a Magyar Szürke Szarvasmarha Tenyésztõk Egyesülete felelõs. A tehénlétszám az ezredfordulóra meghaladta a háromezret. A fajtát egyre inkább úgy értékelik, mint olyan hús-marha fajtát, amely jó anyai tulajdonságai révén a gyengébb minõségû legelõk hasznosításában jelentõs lehet. Próbálkozások vannak a hús feldolgozására (kolbász, szalámi, bébikonzerv) és a természetszerû tartásra hivatkozva az állomány több mint fele olyan körülmények között van, hogy a hivatalos "bio" minõsítést is megkapta.

Egyik legértékesebb géntartalék fajtánk, mert hazai kitenyésztésû, hazai tájhoz kötõdik és ehhez adaptálódott száz évnél idõsebb, kitenyésztett, nem keresztezett fajtatiszta állomány, amely a más hasonló fajtáktól is kellõen elkülönült. A tenyészcél a fajta változatlan fenntartása, más tenyészcél csak az eredeti típus fennmaradásához feltétlenül szükséges létszám felett engedhetõ meg.

Napjainkban, amikor a BSE miatt visszaszorul a marhahús fogyasztása Európa-szerte, a magyar szürke szarvasmarha mentes és nagy valószínûséggel nem is fogja megkapni ezt a betegséget. Ez valószínû, mert egyrészt sohasem fogyasztott ipari, vagy éppen hullaliszttel dúsított tápot, másrészt a fajtában a teheneket idõs korban selejtezik, és ezért lenne idõ arra, hogy a hosszú lappangási idejû betegség megjelenjék a teheneken. Tehát remény van arra, hogy a magyar szürke fajta a közeljövõben is hasznos lehet.