A honfoglaló magyarság az Etelközben ismerkedett meg a juhtartással, amit a magyar nyelvkészlet honfoglalás elõtti bolgár-török jövevényszavai is mutatnak. Már a Kárpát-medencébe érkezõ magyar népcsoportok egyik háziállata volt a magyar rackajuh. A juh tenyésztése főleg az ország peremterületein, a hegyekkel övezett részeken volt általános. Elõdeink sátraikat, a jurtákat nemezbõl készítették, a nemezt pedig a racka gyapjából. A juhbõrt a ruházkodáshoz többféle módon használták föl: bundát, subát, irhamellényt, különféle takarókat készíthettek belõle. A húsát szárítással tartósították.

A török uralom alatt a juhtenyésztés nagymértékben fejlõdött, mert a vallási tilalmak miatt a törökök sertéshúst nem fogyasztottak, a juhhúst viszont nagyon kedvelték. Az ország középsõ területein, a töröktõl pusztított egykori földeken és az alföldi mezõvárosokhoz tartozó hatalmas legelőkön nagy számban legeltek juhnyájak. Az Alföldön legeltetett rackajuhok egészen a XIX. század utolsó harmadáig a magyarországi juhállomány többségét adták. Évszázadokon keresztül a magyar pásztorélet meghatározó juhfajtája volt. A finomgyapjú elõtérbe kerülésével a finomgyapjas fajták háttérbe szorították. A 18. századra tehetõ hazánkban a nagy fajtaváltás: ekkor hozták be a merinónyájakat a gyapjúhozam növelésének céljából. 1895-re viszont már a merinói juhállomány száma nõtt meg. A trianoni béke után, Magyarországon fõleg csak az Alföldön (Debrecen-Hortobágyon, Békés és Csongrád megyében) tenyésztették a rackát. 1945 után a termelõszövetkezetekben és az állami gazdaságokban is tovább csökkent a külterjes viszonyokat jól bíró rackák száma. Ma újra kezd divatba jönni tenyésztése ennek az õsi magyar fajtának, amelynek húsa rendkívül ízletes.

A racka az extenzív viszonyokat jól tűri, ellenálló, viszonylag igénytelen fajta. A kis hozamú legelők jó hasznosítója, az ökológiai gazdálkodás egyik lehetséges fajtája. Természetvédelmi területeink elsõdleges lakója. Emellett fontos idegenforgalmi látványosság is. Két színváltozata ismert: a fehér, és a fekete.