| |
Gemenc legnagyobb hírneve a kiváló vizes élőhelyeknek, ártereknek köszönhető. Az erdők mélyén megbúvó tavakat az állatok gyakran látogatják, csak türelmes csendben kell várni, hogy táplálkozó fekete gólyákkal, nagykócsagokkal, sulymot evő vaddisznókkal, vagy hűsölni érkező szarvascsapattal találkozzunk. Itt mindig történik valami, ami egy természetfotós számára érdekes lehet. A novembertől március végéig terjedő időszakban a legnagyobb érdeklődés a fix leskunyhóból történő fotózás iránt mutatkozik. Ilyenkor fontos, hogy a fotózni kívánt állatokat közelbe, a kunyhó közvetlen elejéhez kell csalogatni. A tavaszi, de különösen őszi a madárvonulás időszaka lehet igazán látványos, de a területen költő madarak sokszínűsége is megmutatkozik a nyári hónapokban egy-egy optimális táplálkozóhelyen. Ilyenkor a legcélravezetőbb a lessátorból való fotózás. Lehetőség van arra, hogy egész nap egy bizonyos helyen legyen a fotós. Ilyenkor az évszaknak megfelelően pirkadat előtt már el kell foglalni a leshelyet, és sötétedés előtt megy vissza a kísérő a vendégért. Arra is van lehetőség, hogy az egész napos kint tartózkodást megszakítsuk (ez inkább a forró nyári hónapokban megszokott), mikor délelőtt 9-10 óra tájékán a kísérő a fotóst a szálláshelyére viszi, majd délután 3-4 óra körül ugyanoda, vagy egy másik helyszínre szállítja és elfoglalva lessátrát, tovább folytathatja a fényképezést. Augusztus vége felé, szeptemberben, a szarvasbőgés időszakában, a lessátort ritkábban használjuk, főleg ha a fotós vendég több napot tartózkodik Gemencen. A bőgő bikát általában be kell cserkelni, hogy fotózni lehessen. Ez a cserkelő fotózás. Természetesen ilyenkor is sötétedés előtt már menni kell, és itt is megszakítjuk a napot. Ebben az esetben „könnyített felszerelést” cipelünk közösen - a kísérő a fotóállványt segíti vinni (többnyire). Ezt a fotózási módszert vaddisznó, őz, vagy éppen ragadozó fotózásakor is alkalmazzuk.
Egy napon a lessátorból való fotózást és a cserkelve történő fotózást együtt is alkalmazhatjuk: egyiket reggel, a másikat délután. A tájképfotózás során a kísérő a fotóssal van addig, míg a vendég fotózni szeretne, biztosítva a tájképek sokféleségét, illetve a fokozottan védett területek minimális zavarását. A témák sora szinte végtelen: holtágon átúszó szarvascsapat egy ködös hajnalon, a göcsörtös vízparti fák látványa, hóban turkáló vaddisznókonda és még sorolhatnánk…
Árak 2012-ben
- Fotózás leskunyhóból: 15.000 Ft
- Fotózás lessátorból: 13.000 Ft (egész nap kint van a fotós).
- Ha megszakítjuk a napot:15.000 Ft
- Fotózás cserkelve: 20.000 Ft
- Tájképfotózás: 13.000 Ft
Információ, időpont egyeztetés
Kovács Attila természetvédelmi őr, 30/463-6699
A fotózáshoz előzetes bejelentkezés
és időpont egyeztetés szükséges!
Élmények
Fotógaléria
Tekintse meg vendégeink felvételeit fotógalériánkban! Az oldalon található fotókat szerzői jog védi, felhasználásukhoz készítőik hozzájárulása szükséges!
Látogassa meg Nemzeti Parkunkat és készítse el saját fotóit!
Egy megtörtént eset Gemencen Itt szeretnék megosztani önökkel is egy érdekes történetet. Szeptember közepén szarvasbőgést érkezett egy vendég megörökíteni. Sajnos a késői időpont miatt már csak sötétben bőgtek a bikák, a napközbeni bőgés már elcsendesedőben volt. Egy rét szélén álló magasleshez vackoltuk be magunkat már kora hajnalban a fotós lővilág megérkezése előtt kb. egy órával. A rét különböző pontjain 2-3 szarvasbika is mondta a magáét. Csendben reménykedtünk csak abban, hogy még a lővilág megérkezéséig, kint maradnak a réten, vagy legalábbis felénk váltanak vissza nappali pihenőhelyükre. Ez nem így történt, hanem már sötétben visszahúzódtak. Kicsit kicsengett a vendégem hangjában a csalódottság, de én még bíztam a terület változatosságában. Gyönyörű hajnali fények kezdtek kibontakozni a rét felett. A nád szélén megjelent egy kamasz róka. Hol látni lehetett a réten a ködfelhőben hol nem. Megpróbáltam rácincogni. Vette az adást, megindult felénk, mintha zsinóron húzták volna. Ahogy a lekaszált és kinn hagyott rendek között ugrált felénk, majd megállva hallgatózott, hogy egész pontosan belője az irányt, tucatnyi parádés kép készült róla. Kb. 10 méterre lehetett tőlünk, amikor is kiszúrta a tényt, hogy egy magaslesrő jön az egérhang. Több sem kellett neki beugrott a nádba. Kezdett oldottabbá válni a hangulat a lesen. Mintegy negyed óra elteltével, száz méterre tőlünk felállt egy disznó a letaposott nádban. Komótosan szétnézett minden irányba, majd a rét szélén turkálgatni kezdett. Haladt a víz irányába. Elérte a tavat, majd belegázolt és elkezdett a víz alatt kutatni. Biztatásomra a fotós vendég leszállt a lesről, majd a nád szélén mintegy húsz méterre megközelítette a neki háttal álló disznót. Én közben a lesen mértem az időt, hogy meddig tud a disznó a fejével a víz alatt matatni. Ez egy perc volt. A disznó ez idő alatt se hallott se látott-mivel a feje a víz alatt volt. A vendég már kimerítette a rendelkezésére álló kockamennyiséget, így már videózni volt kénytelen. A disznótól úgy jött el, hogy az tovább folytatta a csemegézést, észre sem vette a betolakodót. Visszamászott mellém a vendég a lesre, és javaslatára csomagolni kezdtünk. Ekkor a nád szélén, mintegy százötven métere megjelent egy szarvasbika. Fiatalos legény volt, négy-öt kilós agancsot viselt a fején. Erőteljesen szimatolgatott a nem is oly régen még a réten forgó szarvastehenek csalogató illatai után. Próba- szerencse alapon elkezdtem utánozni a szarvastehén jellegzetes hangját. A bika a fejét felkapva hosszú előrenyújtott nyakkal vehemens keresésbe kezdett. Mintegy negyven méterre jött közel hozzánk, amikor még egyszer elhangzott az epekedő hang, ekkor már a bika az izgalom, a szarvas szerelem egyértelmű jeleit mutatva a nyelvét nyújtogatva szemre kereste a könnyűvérű partnert. Már a les alatt járt, én már csak úgy tudtam szemmel követni, hogy előre kellett hajolnom, hogy a les oldaldeszkájától láthassam. Mögénk kerülve, szelet kapott és iszonyatos robajjal elvágtatott. Később az izgalom elmúltával csengett csak le a dolog, hogy nem hallottam a vendég gépének kattogását. Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy már akkor nem tudta fotózni a bikát, amikor negyven méterre volt, mert a képből csak egy barnásszürke folt lett volna, mert olyan közel jött a szerelemre éhes bika. Idő sem volt a teleobjektív cseréjére, mert az egész dolog olyan gyorsan játszódott le. A későbbiek folyamán a videó visszanézése után derült ki, hogy egy kistestű de annál nagyobb agyarú kan volt a meglesett egyén, és többször is belenézett a kamerába, de a jó ízű csámcsogás közben nem gyanakodott semmi rosszra.
|
