Árvíz és természet

A nemzeti park Duna menti területének mintegy 70%-a a jelenlegi hullámtér, vagyis az árvízvédelmi vonalak között elhelyezkedő terület. Itt az árvíz – még ha nem is jelenlegi magassággal – de rendszeresen előforduló jelenség, ami hozzátartozik az ártéri erdő természetes életciklusához. Az ártéren élő növény- és állatfajokat az evolúció nemcsak, hogy alkalmassá tette az áradások elviselésére, de sok faj esetén kifejezetten kívánatos az időnkénti elöntés. Példának okáért a hullámtéri fűz- és nyárligetek kialakulásának feltétele, hogy egy áradás által kialakított nyers talajfelszínre hulljanak a fák magjai, amelyek ott megkapaszkodva – minden emberi beavatkozás nélkül is – erdővé nőjenek. A hullámtéri erdők, legyen itt szó fűz, nyár vagy tölgy alkotta erdőkről, alkalmasak a hosszabb ideig tartó elöntés elviselésére is. Ugyanez igaz az állatvilágra: a nemzeti parkban főként olyan állatfajok találhatóak, amelyek élete a vízhez köthető; elég, ha a madarak közül a fekete gólyákat, rétisasokat, barna kányákat, kócsagokat említjük. Az árvíz levonulása után visszamaradó víztestek, holtágak, tavak ideális ívóhelyet biztosítanak a halaknak, elsősorban a pontyféléknek. Azon fajok egyedei, amelyek a magas víz mellett átmenetileg nem találnak élelmet, búvóhelyet, a gátak mögötti mentett területekre tudnak visszahúzódni.

Természetesen minden árvíz esetén óhatatlanul elhullanak védett fajok egyedei is. Ez természetes jelenség, az evolúció így válogatja ki, hogy csak a legerősebb, legrátermettebb egyedek örökíthessék tovább génjeiket. Az árvizek nem fenyegetik a védett fajok közösségeinek (populációinak) fennmaradását, ezért nincs szükség állatok mentésére a hullámtérből. Az árvizek során rendszeresen előkerül a vadállomány, elsősorban a gímszarvasok és vaddisznók kérdése is. Tagadhatatlan, hogy minden áradás vadak elhullásával jár, sajnos nemegyszer a vadak kártétele ellen emelt kerítéseken találnak munkatársaink tetemeket. Ez a pusztulás azonban inkább gazdasági, mintsem ökológiai problémát okoz, eddig minden egyes árvíz után visszaállt a korábbi vadsűrűség. Továbbá a vadgazdálkodó is mindent megtesz, hogy az általa kezelt vadállomány a lehető legkisebb veszteséggel vészelje át a veszélyes időszakot.

Az elárasztott erdő nemcsak az ott található állatokra, de az emberre is veszélyes lehet, ezért is fontos, hogy ebben az időszakban még vízi eszközökkel se merészkedjenek látogatók a hullámtérre. Az árterület zavartalanságának biztosításával hozzájárulhatunk mind a védett fajok, mind a vadállomány egyedeinek túléléséhez. Bízunk benne, hogy a szakemberek és a lakosság összefogásával a Duna ezúttal is a neki szánt ártéren belül marad és a víz levonulásával már csak annak jótékony hatását élvezheti a terület élővilága.

(Szöveg: Parrag Tibor, fotó: Kovács Attila)