Az időjárás márciusi játéka

2020. március 26.

Az elmúlt héten kellemes tavaszias meleg jellemezte hazánk időjárást. Számos gyümölcsfa virágba borult, madárhang töltötte meg környezetünket, kora tavaszi virágszőnyeg borította be az erdők alját. Március negyedik hetének elejére viszont jelentős változás történt az időjárásban, 15-18 fokos hőmérséklet csökkenés, és hóesés jellemezte a Dél-Dunántúl nagy részét.

Az ilyen időjárási anomáliák a történelem során nem voltak szokatlanok, bár vitathatatlan, hogy sokszor károkat okoztak. Hazánkban már a XI. századból találunk az időjárás megfigyelése vonatkozó adatokat, elsősorban hadijelentésekben, adóbegyűjtési jelentésekben, kolostori jegyzetekben, személyes naplókban. Ezeket az írásokat még nem hasonlíthatjuk össze a rendszeres műszeres mérésekkel, mégis nagyon sok érdekes és izgalmas információt tartalmaznak a régmúlt időjárásáról. Az idén 150 éve létrejött (1870. április 8.) Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet alapításától számíthatjuk a mérések kezdetét, amikor is már 40 állomás működött, melyek közül 14 a mai Magyarország területén.

Réthly Antal, aki 1931-től az igazgató-helyettese, majd 1935-től igazgatója lett az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézetnek, több évtizedes levéltári kutatómunkával egyedülálló anyagot gyűjtött össze az elmúlt közel ezer év időjárásával kapcsolatban.

Az ő kutatási anyagából csemegézünk:
1143/44-ben „Igen hideg és hosszú a tél, a nyara is olly hideg, hogy az aratás egy hónappal később esnék, mint egyébkor, igen kevés a bor, az is olly savanyú, hogy inni nem lehetett”
1186-ban januárban virágoztak a fák, áprilisban érett a cseresznye, májusban aratták a gabonát, és augusztus elején volt a szüret
1257-ben pünkösd táján arattak, és Jakab napján (július 25.) szüreteltek
1288/89 tele olyan enyhe volt, hogy Karácsonykor virágoztak a fák, február végén érett az eper
1473-ban a nyár és az ősz „olly szelíd, hogy a gyümölcsfák másodszor virágoznak és Márton napján érett cseresznyét lehetett szedni”
1524-ben Karácsonykor virágzott az ibolya
1538/39 tele olyan enyhe volt, hogy virágok lepték el az erdőt
1553 októberében másodszor is virágoztak a fák, teremtek is, de a gyümölcsök már nem tudtak beérni
1559-ben a Dunántúl olyan havas, hogy „ember magasságnyi havak valának”
1579-ben zöldcsütörtökön (április 16.) hideggé vált az idő, majd havazott és fagyott
1626-ban lejegyezték, hogy januárban megszólaltak a pacsirták
1633 május 15-én „sok hideg szél és hó vala”
1651-ben Szent Márk evangelista napján (április 25.) hajnalban nagy hó esett

Szöveg és fotó: Varga Zsolt