II. Lajos király seregének nyomában

Augusztus 22.
Hát elkezdődött! 

Augusztus 22-én reggel 21 történelmi lovas hagyományőrző sorakozott fel az érdi II. Lajos emléktáblánál. A lovasok, nők, férfiak korabeli viseletben, mellettük a történelmi hajós csapat legénysége áll fegyelmezetten, szemben az emlékművel. A lovak türelmetlenek, toporognak, tele vannak energiával, indulnának már. Gyülekeznek az érdiek, az utat mindkét irányból polgárőrök zárják le a forgalom elől. Csőzik László polgármester úr kezd el beszélni. Érzelemdúsan mesél II. Lajosról, arról, hogy Érden hol szállt meg Mohácsra menet, és hogy itt pusztult el kedvenc lova, amit rossz előjelnek tekintettek. Miközben hallgatjuk polgármester úr köszöntőjét, nézem a hagyományőrzőket, figyelem az érdeklődőket.

Eszembe jut, hogy 10 évvel ezelőtt, amikor elkezdtük, mindössze 6 lovas állt itt fel, és csak a szemben lévő házból jött ki egy nénike érdeklődve, hogy mi is történik. Felelevenedik bennem, ahogy híre ment a lovasoknak, évről évre egyre több önkormányzat, civil szervezet, hagyományőrző csatlakozott a szervezéshez és a zarándoklathoz. Egyetlen cél vezérelt mindenkit, hogy az 500. évfordulóra egy, a mohácsi hősökhöz méltó megemlékezés sorozatot hozzunk létre a Duna mentén Érdtől Mohácsig. Polgármester úr közben átadja a szót nekem. Nagyjából erről próbálok beszélni, az elmúlt 10 évről, és arról, hogy mit is jelent, miért fontos, ha alulról építkezik fel egy ilyen esemény, ha mi döntjük el, hogyan emlékezzünk meg hőseinkről.  A beszédem végén koszorúkat helyezünk el, és nemzeti színű szalagot kötünk az emlékműre.

A megemlékezés után a lovasok elindulnak dél felé, Ercsi irányába. Fantasztikus látványt nyújtanak! Mi, akik maradtunk, lemegyünk a Duna-partra, hogy elbúcsúztassuk a hajósokat. Meglepődők, hogy mennyien vannak, gyerekek, felnőttek, idősek, fiatalok állnak a parton és nézik, ahogy Magyar Attila vezetésével a hajósok ellökik a középkori folyami bárkájukat a partról, és elindulnak a folyón lefelé. A hajóágyú elsütésével búcsúznak az érdiektől, akik hangos lelkesedéssel és integetéssel köszönnek el a hajósoktól.

Ercsi 15 km, ez egy rövidebb szakasz, koradélutánra már meg is érkeznek a lovasok, majd rövid időn belül a hajósok is. Lovak ellátása, majd táborverés, a Duna mellett állítjuk fel sátrainkat. 16 órakor megemlékezés, lovasok, hajósok együttesen állnak fel az emlékmű előtt, az ercsiek megtöltik a teret. Himnusz, majd Gólics Ildikó polgármester asszony mond beszédet. Mesél a hazaszeretetről, a megmaradásról, nemzetről, összetartozásról, nyelvről, kultúráról, minden szava megtölti a teret, minden szava mélyen hat. Aztán én következem. Ercsi már a kezdetektől aktív közreműködője a zarándoklatnak, rengeteget segítettek nekünk, erről beszélek, ezt köszönöm meg. Közös ima, szózat, majd levonulunk a Dunapartra. Magyar Attiláék fantasztikus történelmi hagyományőrző programot mutatnak be nagy érdeklődés mellett.

Esteledik, mire elcsendesedik minden. Elégedetten nézem a Dunát, ahogy méltóságteljesen folyik előttem. Nagyon jól sikerült a mai program, és ezen még az sem tud változtatni, hogy tőlünk 200 méterre a tűzszerészek egy felszínre került gránátot szednek fel a folyóparton. 

(Varga Zsolt, őrszolgálat vezető)

 

Háttér: Történelmi hagyományőrző zarándoklat II. Lajos király seregének nyomában

Fotógaléria elérhető ide kattintva, illetve lejjebb görgetve a Galéria rovatban. Fotósok: Vercse Hunor, Varga Zsolt.