Művészi fészekben hűtlen szülők – a függőcinege

A hímek és a tojók tollazata nagyon hasonlóak, de a hímnek szélesebb a sötét szemsávja és vörösebb a háta. A fiataloknál a fekete maszk hiányzik. Tavak és folyók mentén egyaránt előfordul, kedvelt élőhelyei a füzesek és a nádasok. Főként rovarevő, de pókokat is eszik, télen pedig a nád és a gyékény magjaival táplálkozik, amit még tavasszal is szívesen fogyaszt. Rövidtávú vonuló, de hazánkban rendszeres át is telel. Fűzfa, ritkábban nyár vagy égerfa ágáról lelógó függőfészket épít. Erre utal a magyar neve is. Gömbalakú puha fészke növényi rostokból, fűből, szőrből és gyapjúból készül, az egyik oldalán egy csőszerű bejárattal. Ezt a művészi fészket a hím és a tojó is építi, ami legalább három hétig tart. A puha fészket régen zokninak és kesztyűnek is használták.

Szaporodása egyedülálló a madárvilágban. A hím a költési időszak elején egyedül kezdi építeni a fészket, amit a tojók figyelnek. Ha valamelyiknek megtetszik a hím alkotása, akkor párba állnak és együtt fejezik be a fészket. Miután a fészek elkészült, és a tojó lerakta 5-8 tojását, sokszor az egyik, ritkábban mindkét szülő elhagyja a fészket. Ezután a hűtlen hím, vagy tojó újra párba áll. Egy költési időszakban a hímnek és a tojónak is akár hat párja is lehet, így nem ritka, hogy a hímek vagy a tojók egyedül nevelik fel a fiókákat. A függőcinege hazánkban még gyakori fészkelő, állománya a vizes élőhelyek megóvásával megőrizhető.

Magyarországon 1901 óta védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

(Szöveg és fotó: Kováts László természetvédelmi őr)