Újabb ritka bogárfajok a Lankóci-erdőből
2026. szeptember 18.
A Duna Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 2015-ben indította újra a Dráva-monitoring programot, melynek keretében hazai és külföldi coleopterológusok közreműködésével a nemzeti park kutatásra kijelölt erdőrészleteinek bogárfaunisztikai feltárása folyik. A Lankóci-erdő vizsgálata 2025-ben kezdődött. A terület 2026 évi kutatásai, az anyagok feldolgozásai még javában tartanak, de már az első adatok között is akadtak ritkaságok, amelyek közül az alábbiakban bemutatunk néhány érdekes bogárfajt.
Szarvas álganéjtúró
Szarvasgombában és moszatgombában élő közösségi jelentőségű fajunk. Különleges életmódja miatt hazánkban ritka. A nemzetség elsősorban a mediterráneumban és a trópusi régiókban elterjedt. Júniustól augusztusig találkozhatunk vele főleg alkonyatkor, mikor a talajszint közelében repül. Vonzza a mesterséges fény. Védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
Mozgószarvú álganéjtúró
Közeli rokonához hasonlóan szintén földalatti gombákban él, de megtalálták korhadó szerves anyagokon is. A hímek fejének tetején mozgatható, előre álló szarv található, mellyel a vetélytársakkal küzdenek meg. Éjszaka aktív, nappal földe ásott üregekben rejtőznek. Lombos erdőkben, cseres-tölgyesekben fordul elő. Mesterséges fényen figyelhető meg.
Frakkos cincér
(a fotón, a képet Aleksandar Bronza készítette)
Hazánkban szórványosan előforduló mutatós cincérünk. Lombos fákon, erdőszéleken, felhagyott gyümölcsösökben, cserjéken bukkanhatunk rá. Lárvája többek között tölgy, kökény, csonthéjas gyümölcsfák száraz ágaiban fejlődik. Az imágót április, májusban figyelhetjük meg, rendszerint virágzó cserjéken.
Vak héjbogár
Rendkívül ritka vak és röpképtelen, földalatti életmódot folytató edafikus bogarunk. Mindenkori előkerülése hazánkban faunisztikai értéket képvisel. Élőhelyén nedves talajkörnyezethez és az avar mikroklímájához alkalmazkodott. Kimutatása speciális mintavételi eszközöket igényel, így Mocarszky-Winkler féle rovarrostát vagy föld alá telepített sajtos csapdát, melyeket idős állományú lombos erdők vastag, korhadó avar borította talajrétegeiben alkalmazhatunk. Előfordulása a Dráva mentén, mint migrációra képtelen bogárfaj, feltételezi, hogy a legutolsó jégkor idején a területet nem borította összefüggő jégtakaró.
Fehérfagyöngy karcsúdíszbogár
Magyarországon ugyan elterjedt fajunk, de kimutatása szinte minden esetben kinevelés során valósulhat meg, mivel életciklusai lárva és imágó állapotában egyaránt a lobkorona szinten található fehér fagyöngy száraz és legyengült ágaiban zajlanak le. Előfordulása a területről egy vihar által letört, röplyukakkal borított fehér fagyöngy tő begyűjtése, majd otthoni kinevelése után vált ismertté.
(Szöveg: Sár József entomológus)