WILDisland – élőhelyrehabilitáció a gemenci Duna szakaszon

Még 2007-ben, a romániai Tulcea városban tartott folyóvédelmi találkozón vetette fel az osztrák Donau-Auen Nemzeti Park akkori igazgatója, Carl Manzano, hogy érdemes lenne valamilyen együttműködési keretet találni a Duna mellett dolgozó természetvédelmi szervezetek számára. Évek során ebből a kezdeményezésből született meg a Danubeparks Egyesület, aminek igazgatóságunk is alapító tagja. Az egyesület szerteágazó tevékenységének az egyik, ha nem a legfontosabb része a közös, nemzetközi pályázatok, projektek megvalósítása, egy ilyen folyik most is a Duna gemenci szakaszán, ez a LIFE WILDisland projekt.

A Duna a természetes esésviszonyok és a szabályozások eredményeképp igen változatos képet mutat Bajorország és Románia között, azonban van egy közös tulajdonsága, a szállított hordalékból mindenhol kisebb, nagyobb szigeteket épít. Ezek a szigetek lehetnek pár száz négyzetméteresek vagy több száz hektár kiterjedésűek, felépülhetnek kavicsból, homokból, iszapból, lehetnek csupasz felszínűek vagy boríthatja őket erdő is. Szerencsés esetben ezek a szigetek az árterek nehezen megközelíthető, kevésbé háborgatott részei, ahol a természetes szukcessziós folyamatok is érvényesülhetnek, ezért kiemelt jelentőséggel bírnak a természetvédelem számára. A Danubeparks Egyesület évekkel ezelőtt el is végzett egy felmérést, amely során több mint 900, különböző méretű, eredetű és természetességű szigetet azonosított a Dunán.

A Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Duna szakaszon is számos sziget található. A szabályozás előtt ezek a szigetek, zátonyok természetes módon képződtek, a mai, szabályozott folyón a képződésük helyét a szabályozóművek határozzák meg, de ettől függetlenül kiváló természetközeli élőhelyként funkcionálnak. Az ilyen szigetek élete azonban véges, előbb-utóbb hozzánőnek a parthoz, eltűnik a sziget és a part közötti mellékág. Ahhoz, hogy a sziget sziget maradjon valamilyen beavatkozásra van szükség. Ilyen szigetfenntartó projekt megvalósítása folyik most is Gemenc északi részén a Korpádi-szűkület nevű helyszínen. Itt három, korábban kialakított hosszú sarkantyú áramlási holtterében halmozódott fel a Duna által szállított homok, a magasabb térszíneken már fehér fűz dominálta puhafás ligeterdőt, lejjebb fűzcserjéseket és a sziget alsó csúcsán már fedetlen homokzátonyt találunk. A szigetek és a part között mintegy másfél kilométer hosszú, mára már erősen feltöltődött mellékág jött létre. Az ilyen mellékágak kiváló ívóhelyekként tudnak funkcionálni és mint madárélőhelyek is jelentősek.

A mellékág megtartása és a szigetek megóvása két lépcsőben történik. Elsőként a két alsóbb sarkantyú került átvágásra, ennek során egy 40 méter széles, lépcsős átvágást alakítottunk ki olyan mélyen, hogy még kisvizes időszakokban is lehessen víz a mellékágban. A második fázisban a mellékágban egy vezérárkot alakítunk ki, ahol reményeink szerint meg tud majd indulni a víz átáramlása. A kotrás során 1600 méter hosszan 8 méter fenékszélességgel kerül kialakításra a vezérárok, ennek során mintegy 30.000m3 hordalék, jórészt homok kerül eltávolításra. A kikotort anyagot a Duna főmedrébe helyezzük vissza, ahonnan a víz továbbszállíthatja.

A projekt tervezése során során a nemzeti park igazgatóság szorosan együttműködött a Duna ezen szakaszát kezelő Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatósággal.  A vízügyi szakemberek végezték el a kotrásra tervezett szakaszok felmérését, és ez alapján elkészítették azt a műszaki tervet, melynek a megvalósítása jelenleg folyamatban van.

További információk: https://wildisland.danubeparks.org

Parrag Tibor
osztályvezető
Természetmegőrzési Osztály