Új lakók érkeztek a drávaszentesi állattartó telepre

A hucul ló a fajtát kitenyésztő népcsoporttól kapta a nevét, amely kiválóan alkalmas volt az erdős, hegyes vidéken való közlekedéshez. Az Osztrák-Magyar Monarchiában Radautz-on, illetve Lucinán, már tervszerűen tenyésztették katonai célra. Az I. világháborút követően ebből az állományból került Magyarországra 16 példány. A 130-145 cm-es marmagasságú, legtöbbször pej, többé-kevésbé fakó, egérfakó, illetve nyári fekete színben előforduló hucul lovak primitív fajtajelleget mutatnak. Mai ismereteink szerint igen közel állhatnak a honfoglalás kori magyar lóhoz. Későn érő, viszont hosszú élettartamú, termékeny fajta.

A mangalica a XIX. században, a Kárpát-medencében kialakult tipikus zsír-sertés. A belőle készült élelmiszerek rendkívül népszerűek voltak az európai piacokon is, ma ismét reneszánszát éli. Erre a fajtára a lassú növekedés, a rostos hús, a rágós szalonna jellemző. Előnye az időjárási viszontagságok, a koplalás elviselése és a betegségekkel szembeni ellenállóképesség. A félvad kondák egész évben az erdőket, legelőket járták, a kocák a nádasban, bokrok alján fialtak. Az 1700-as évek második felétől azonban megváltoztak a takarmányozás feltételei, valamint a piaci igények is. Az új igényeknek a szabadban, primitív szállásokon tartott régi fajták már nem feleltek meg. Így az 1800-as évek közepére kialakult az általunk ismert mangalica.

Ma három fő változata létezik: a szőke, a fecskehasú, és a vörös.

Szöveg és fotó (mangalicák): Schulcz Andrea