Rétisasok a Nyugat-Mecsekben
2019. október 16.
Hazánk legnagyobb ragadozómadarát leginkább nyílt területeken, vizes élőhelyek környékén, halastavak közelében láthatjuk. Ennek oka, hogy táplálékának nagy részét víziszárnyasok és halak teszik ki. Viszont fészkelésre szívesen választja a zárt erdőket, ahol talál olyan fákat, melyek elbírják az évek során tekintélyes méreteket elérő fészkét, és biztosítják a megfelelő zavartalanságot a közel fél éven keresztül tartó költési időszakban.
Mivel a mintegy 300 páros országos költőállomány jelentős része a Dél-Dunántúlon fészkel, és csak a baranyai populáció közel 50 párt számlál, Igazgatóságunk természetvédelmi őr kollégái nagy hangsúlyt fektetnek a fészkelőpárok nyomon követésére, a velük kapcsolatos védelmi munkákra, lehetőség szerint az új revírek, fészkek felkutatására. A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet a sasok szempontjából eddig fehér folt volt. A hegység ezen részét nem használták költésre a madarak. Mintegy 3 éve, a megfigyelések alapján kezdett körvonalazódni egy új revír megléte a hegység belső területein, azonban a fészek helyét többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült fellelni. Ez az ősz hozott meglepetést ezen a téren. A területen dolgozó kutatók bukkantak rá a fészekre, amely így jutott kollégáink tudomására. A fészekkel kapcsolatos védelmi munka (egyeztetés a gazdálkodóval, nyomonkövetés, stb.) most már elindulhat, hogy a Nyugat-Mecsek újdonsült rétisas-párja minél hosszabb időn keresztül nevelhesse fel sikeresen fiókáit a hegység erdejében.
Szöveg és fotó: Völgyi Sándor